Rák fekete tésztával

Zsófia olasz utazásai emlékére felvillant előttünk a fekete tészta képe, amely külsőre bizarr, ízét tekintve (mivel a tintahaltól fekete) tökéletes kísérője a tenger élőlényeinek. Itthon sajnos frissen nem tudunk hozzájutni ezekhez a dolgokhoz, de ha a halak nem is, a rákok kiválóan viselik a fagyasztás gyötrelmeit. Különböző féle rákot használhatunk, mindegy milyet, csak tengeri legyen. Készítése gyors, egyszerű: a tészta főzését (al dente!) a csomagoláson kiválóan összefoglalták, a rák sem bonyolultabb. A wokban olívaolajat hevítünk, egész fokhagymát dobunk bele (ezt lehet később is, szeletelve), majd a rákocskákat beledobjuk, citromozzuk, erősen borsozzuk, másfél deci fehérborral felöntjük, sózzuk. Jó ropogósra sütjük, tálaláskor friss petrezselyemmel és/vagy korianderzölddel bőven megszórjuk.
Jó étvágyat!

Eufórikus indiai csirke

Ezt a nevet adtuk a következő receptünknek, amivel jócskán elmaradtunk, de mostantól ígérjük, hogy igyekszünk pótolni hiányosságainkat! Igazából még sohasem voltunk Indiában, sőt néhány gyorséttermet leszámítva semmilyen tapasztalattal nem rendelkezünk e téren, ha nem hasonlít, akkor elnézést kérünk minden indiaitól. Mindenesetre egy hétköznapi csirkéből elég egzotikus ételt lehet összehozni az alábbi recept szerint:

Miután egyikünk a mellét, másikunk a combját szereti jobban a csirkének, nem volt kérdéses, milyen húst veszünk, de bármilyen része megfelelt volna. Olívaolajban hirtelen kérget sütöttünk a nagyobbra vágott húsdarabokra, sütés közben sóval ízesítjük, majd félretettük. A lábasban félkarika hagymát dobáltunk pritamin vagy kápia paprika társaságában, vegyes borssal, szegfűszeggel, gyömbérrel, fokhagymával, korianderrel, indiai curry keverékkel, leheletnyi sáfránnyal és csilivel fűszereztük (plusz ha van, egy kis darált nyers paprika is mehet bele). Egy körtét felkockáztunk (a mangónk sajnos megromlott a hűtőben), és az is beleugrott az illatfelhőbe. Kókusztejjel sűrítettük, és a csirkét visszatettük, hogy negyed óra alatt puhára párolódjon. Végül egy deci fehérborral sűrítettünk kicsit a szószon. Köretként vörösbabos jázminrizst javaslunk.

A hatás elmaradhatatlan!

Gábor névnapi vacsorája

Mint látható, jócskán elmaradtunk az írással...
Ahogy szokásos, minden a Lehel piacon kezdődött. Egy véletlen folytán (sehol nem volt még kipakolva bárányhús) egy török étteremtulajdonos feledékenységének köszönhetően igen jutányosan jutottunk a lottó ötössel felérő húsunkhoz. Ugyanis a pultban először csak egy báránycombot láttunk meg (tényleg, az egyetlent a piacon), és amint közeledtünk, a hentes már le is csapott ránk: Kértek bárányhúst? Ugyanis az a bizonyos török úr elfelejtett elmenni a megrendelt báránycomb- és gerincadagjáért. Természetesen egy nagycsalád húsvéti bárány mennyiségével tértünk haza.
Még aznap páclébe tettük, hogy 2-3 napig ázzon. A gerincet csigolyánként felvagdostuk (csonttal együtt), mert a csont melletti részek a legfinomabbak. A páclé a következőkből állt: a bőséges olívaolajhoz a gyönyörű fehér hús miatt egy kis fehérbor is csurrant, majd rozmaring, kakukkfű, só, bors, vörös-és fokhagyma került még bele. A képek magukért beszélnek... 

 

  Ajánlott pácolás közben néha-néha szagolgatni, hogy teljesen át tudjunk szellemülni az előttünk álló küldetéshez. Miután letelt az előkészítési idő, serpenyőben előpirítottuk, majd mentából és petrezselyemből álló zöldfűszerkeverékkel meghintettünk, így került a sütőbe
Köretnek a hagyományosan elkészített krumplipürébe olvasztott gorgonzolát kevertünk, és medvehagymát daraboltunk (még annak volt a szezonja ugye...). Kiválóan passzolt a bárány ízvilágához. Lefotózni már nem sikerült, mert elragadott minket a hév, és nem tudtunk ellenállni a kísértésnek...

Lazac kapros gorgonzola-mártással

Először a szószt készítettük el, hiszen azon van a hangsúly, mert a lazac naturális ízét akarjuk kiemelni. Hagymát olívaolajon feltettünk dinsztelődni, félúton egy kanál vajjal megdobtuk,egy gerezd fokhagymát beleszeltünk, majd egy fél deci fehérbor is beleolvadt. Zöld és fehér borsot törtünk bele. Mikor összeállt, fel kell önteni tejszínnel (Cserpessel, természetesen), és kaporral jól megszórni. Addig főztük, míg a kellő állagot el nem éri. Kis citromlével pikánsabbá lehet tenni.

A lazacszeleteket tört színes borsba forgattuk, és olívaolajon olaj(vagy kapri)bogyó társaságában hirtelen kisütöttük. Utólag sóztuk, citromoztuk, köretnek petrezselymes-fehérrépás rizst ajánlunk.
Mi Simon ...könnyed délutáni... fantázianevű cuvée-jét ittuk hozzá, ami nevéhez illően nagyon kellemes társa a lazacnak.

Francia hagymaleves

-ahogy mi szeretjük

Elzászban jártunkban kóstoltuk az első igazi francia hagymalevest, és némi elemzés után Gábor megalkotta a mi verziónkat, ami azóta is az egyik legkedvesebb levesünk. Nagyon hamar kész van, és hihetetlenül ízletes, laktató. Igazából cipóban kéne tálalni, de az még a jövő zenéje.

A leves elengedhetetlen része a bor (közben kóstolni folyamatosan), természetesen a hagyma, a jó olívaolaj, vaj, köménymag, egy csipetnyi kakukkfű, só, bors, worcestershire szósz, mustár (lehetőleg ízesebb fajta, pl. dijoni) és alaplé (a kocka is megteszi, de a maradék húsleves, csontlé más dimenzió), és egy fejecske szárított ízesebb erdei gomba.

Mindez sorrendben:

Az olívaolajon a hagymát egészen puhára kell párolni. Nagyon fontos, hogy ezt a műveletet addig végezze az ember, amíg a hagyma kanállal szét nem nyomható. Időközben vajat adunk hozzá, attól jobban puhul a hagyma (Gábor még a füstös íz kedvéért egy szalonna bőrét is szokott beledobni). Aztán felöntjük alaplével, mindent beleteszünk, és hagyjuk, hogy az ízek hassanak egymásra. Folyamatosan kóstolni kell, hogy az adagolás az ízlésünknek megfelelő eredményt hozzon. A végén 1-1,5 deci száraz fehérbort öntöttünk bele.

Könnyű olasz este:

Kagylós tészta

Kicsit elmaradtunk az írással, de most igyekszünk bepótolni!

Íme tehát a gyors, egyszerű, szűkösebb napokra szánt pótebéd ínyenceknek, vacsora lustáknak.

Olívaolajon hagymát pirítunk, majd később fokhagymát és olajbogyót dobunk rá. Paradicsomot és sűrítettet is tettünk bele, és természetesen csilit is. Fűszerként oreganót szórtunk, majd kiegészült egy kagylókonzerv tartalmával és 3 cl borral. A tésztát közben megfőztük, és a végén összesütöttük. Tálaláskor friss petrezselymet és parmezánt szórtunk rá, és slussz! Kész az isssteni étek. (a szomszédaink valószínűleg csak annyit hallanak tőlünk, hogy mmmmmhm, isssteni!)

Kelet varázsa

Csevapcsicsa vörös lencsével 

Egész héten paprikás krumplira készültünk, de a mai körutunk a Lehel téri piacon felülírt minden tervünket.

Gyönyörű darált marhahúst kaptunk, Gábor ivott gyorsan egy Ayrant az ihlet kedvéért, és már össze is állt a menü. Először a paradicsomsalátát érdemes elkészíteni (mi persze az utolsó pillanatban csináltuk): néhány szem paradicsomot összevágni, jó sok petrezselymet bele, egy kis (házi) csípős darált paprikát, egy kanál borecetet és Worcestershire szószt, sót, borsot.

Ezután jöhet a vöröslencse: egy kis olajon egy fél lilahagymát megpuhítottunk babérlevéllel, majd rádobtunk pár koriandermagot (hálás köszönet kedves első állandó olvasónknak). Mikor összeért az illat, rákerült a lencse, és vízzel felöntöttük, hogy jól lepje el. A vízbe kurkumát és egy fél narancs friss levét tettünk még. Kb. 15-20 perc alatt puhára párolódik az egész (nem úgy, mint a megszokott zöld lencse! Áztatni sem kell).

És végül: a hús! A fél kiló darált húsba két tojás sárgáját ütöttük, fűszernek sok petrezselyem, Worcestershire szósz, fél hagyma (legjobb reszelve vagy darálva), csilipor Dubaiból :), darált paprika (Piros Arany is megteszi). Aki még különlegesebbre szeretné, köménnyel, fokhagymával megbolondíthatja (de a lencsekörettel ez így tökéletes). Kis rudakat gyúrtunk, és jó forró olajban gyorsan kisütöttük.

Mellé Ausztrál Shirazt ittunk, ami jól passzolt a különleges ízével, bár kicsit talán túl intenzív is volt.