Gábor névnapi vacsorája
Mint látható, jócskán elmaradtunk az írással...
Ahogy szokásos, minden a Lehel piacon kezdődött. Egy véletlen folytán (sehol nem volt még kipakolva bárányhús) egy török étteremtulajdonos feledékenységének köszönhetően igen jutányosan jutottunk a lottó ötössel felérő húsunkhoz. Ugyanis a pultban először csak egy báránycombot láttunk meg (tényleg, az egyetlent a piacon), és amint közeledtünk, a hentes már le is csapott ránk: Kértek bárányhúst? Ugyanis az a bizonyos török úr elfelejtett elmenni a megrendelt báránycomb- és gerincadagjáért. Természetesen egy nagycsalád húsvéti bárány mennyiségével tértünk haza.
Még aznap páclébe tettük, hogy 2-3 napig ázzon. A gerincet csigolyánként felvagdostuk (csonttal együtt), mert a csont melletti részek a legfinomabbak. A páclé a következőkből állt: a bőséges olívaolajhoz a gyönyörű fehér hús miatt egy kis fehérbor is csurrant, majd rozmaring, kakukkfű, só, bors, vörös-és fokhagyma került még bele. A képek magukért beszélnek...
Ajánlott pácolás közben néha-néha szagolgatni, hogy teljesen át tudjunk szellemülni az előttünk álló küldetéshez. Miután letelt az előkészítési idő, serpenyőben előpirítottuk, majd mentából és petrezselyemből álló zöldfűszerkeverékkel meghintettünk, így került a sütőbe
Köretnek a hagyományosan elkészített krumplipürébe olvasztott gorgonzolát kevertünk, és medvehagymát daraboltunk (még annak volt a szezonja ugye...). Kiválóan passzolt a bárány ízvilágához. Lefotózni már nem sikerült, mert elragadott minket a hév, és nem tudtunk ellenállni a kísértésnek...




