Francia hagymaleves

-ahogy mi szeretjük

Elzászban jártunkban kóstoltuk az első igazi francia hagymalevest, és némi elemzés után Gábor megalkotta a mi verziónkat, ami azóta is az egyik legkedvesebb levesünk. Nagyon hamar kész van, és hihetetlenül ízletes, laktató. Igazából cipóban kéne tálalni, de az még a jövő zenéje.

A leves elengedhetetlen része a bor (közben kóstolni folyamatosan), természetesen a hagyma, a jó olívaolaj, vaj, köménymag, egy csipetnyi kakukkfű, só, bors, worcestershire szósz, mustár (lehetőleg ízesebb fajta, pl. dijoni) és alaplé (a kocka is megteszi, de a maradék húsleves, csontlé más dimenzió), és egy fejecske szárított ízesebb erdei gomba.

Mindez sorrendben:

Az olívaolajon a hagymát egészen puhára kell párolni. Nagyon fontos, hogy ezt a műveletet addig végezze az ember, amíg a hagyma kanállal szét nem nyomható. Időközben vajat adunk hozzá, attól jobban puhul a hagyma (Gábor még a füstös íz kedvéért egy szalonna bőrét is szokott beledobni). Aztán felöntjük alaplével, mindent beleteszünk, és hagyjuk, hogy az ízek hassanak egymásra. Folyamatosan kóstolni kell, hogy az adagolás az ízlésünknek megfelelő eredményt hozzon. A végén 1-1,5 deci száraz fehérbort öntöttünk bele.

Könnyű olasz este:

Kagylós tészta

Kicsit elmaradtunk az írással, de most igyekszünk bepótolni!

Íme tehát a gyors, egyszerű, szűkösebb napokra szánt pótebéd ínyenceknek, vacsora lustáknak.

Olívaolajon hagymát pirítunk, majd később fokhagymát és olajbogyót dobunk rá. Paradicsomot és sűrítettet is tettünk bele, és természetesen csilit is. Fűszerként oreganót szórtunk, majd kiegészült egy kagylókonzerv tartalmával és 3 cl borral. A tésztát közben megfőztük, és a végén összesütöttük. Tálaláskor friss petrezselymet és parmezánt szórtunk rá, és slussz! Kész az isssteni étek. (a szomszédaink valószínűleg csak annyit hallanak tőlünk, hogy mmmmmhm, isssteni!)

Kelet varázsa

Csevapcsicsa vörös lencsével 

Egész héten paprikás krumplira készültünk, de a mai körutunk a Lehel téri piacon felülírt minden tervünket.

Gyönyörű darált marhahúst kaptunk, Gábor ivott gyorsan egy Ayrant az ihlet kedvéért, és már össze is állt a menü. Először a paradicsomsalátát érdemes elkészíteni (mi persze az utolsó pillanatban csináltuk): néhány szem paradicsomot összevágni, jó sok petrezselymet bele, egy kis (házi) csípős darált paprikát, egy kanál borecetet és Worcestershire szószt, sót, borsot.

Ezután jöhet a vöröslencse: egy kis olajon egy fél lilahagymát megpuhítottunk babérlevéllel, majd rádobtunk pár koriandermagot (hálás köszönet kedves első állandó olvasónknak). Mikor összeért az illat, rákerült a lencse, és vízzel felöntöttük, hogy jól lepje el. A vízbe kurkumát és egy fél narancs friss levét tettünk még. Kb. 15-20 perc alatt puhára párolódik az egész (nem úgy, mint a megszokott zöld lencse! Áztatni sem kell).

És végül: a hús! A fél kiló darált húsba két tojás sárgáját ütöttük, fűszernek sok petrezselyem, Worcestershire szósz, fél hagyma (legjobb reszelve vagy darálva), csilipor Dubaiból :), darált paprika (Piros Arany is megteszi). Aki még különlegesebbre szeretné, köménnyel, fokhagymával megbolondíthatja (de a lencsekörettel ez így tökéletes). Kis rudakat gyúrtunk, és jó forró olajban gyorsan kisütöttük.

Mellé Ausztrál Shirazt ittunk, ami jól passzolt a különleges ízével, bár kicsit talán túl intenzív is volt.

Ínyenc paradicsomleves

 

Ma felbontottunk egy házi paradicsomlevet, és ez lett az eredmény!

Gábor alkotta, belekerült minden jó, és igazán különleges leves sikeredett belőle.

Olívaolajon hagymát pirított, egészen puhára párolta zeller és fokhagyma társaságában, egy kis babérlevéllel. Ezután édes pirospaprika, egy nagy csipet őrölt kömény és színes bors került bele. Miután a megfelelő állagot elérte az elegy, felöntötte a paradicsomlével, cukorral és sóval ízesítette. Végül egy deci Béla és Bandi szürkebarátjából is belecsusszant.

Tálaláskor pirított kenyérkockákat szórtunk bele, és rengeteg parmezánt.

Negyed óra alatt könnyen elkészíthető, újraírja a menzai betűtésztás élményeket!